Hűvös éjszaka volt. A szél tombolt . Messze , valahol a távolban hallani lehetett a mennydörgéseket. Ő nem foglalkozott ezekkel a dolgokkal. Szíve tele volt fájdalommal. Hiába volt egy tizennyolc éves fiú , a szemében mégis a gyengeség jelei csillogtak. Édesanya ezelőtt egy évvel meghalt. Jobban mondva meggyilkolták . Nem sokat gondolkodott , mielőtt elindult , de tudta , hogy mit kell tennie . Bosszút kell álljon . Az apja megölte az édesanyát. Az apja egy maffia társaság vezére. A fiúnak fáj . Minden kicsi sejtje úszik a méregben. Elér a házhoz . A villany még ég. A fiú nem gondolkodik . A kalapács , amit eddig az övbújtatójában hordott most a kezében van , a következő pillanatban pedig már szilánkokra töri az egyik ablakot.
- Damien ! - ordítja a fiú , majd pajkos mosolyra húzódnak az ajkai.- Tudom , hogy itt vagy.
Damien kilép a nagyszobába. Szeme alatti zsákok arról árulkodnak , hogy nem sokat aludt . Csíkos pizsamanadrágja gyűrött . Pólóján a " lőjetek le " felírat szerepel.
- Kár , hogy nincs egy pisztolyom .- Motyogja a fiú.
- Tessék ?- Vág Damien értetlen arcot , mire a fiú közelebb lépett a negyvenes éveiben járó Damien-hez.
- Vicces lesz a mai éjszaka.- Suttogja a fiú , majd felemeli a kezét. Nem tétovázik. Cseppnyi kétsége sincs afelől , hogy mit kell tennie. Az előtte álló férfi egy gyilkos. Megölte a feleségét. Meg akarta ölni. Akarta látni a férfi szemében a fájdalmat.
- Menj a pokolba.- Mondja a fiú és Damien fejéhez veri a kalapácsot. A fiú nem érzett sem megbánást , sem bűntudatot. A férfi abban a pillanatban meghalt.
